Júliusban léptek hatályba azok az új munkajogi szabályok, amelyek több ponton változtatásokat idéztek elő a munkaadók és a munkavállalók jogi helyzetében.
Az új Munka Törvénykönyvének egyik gyengesége, hogy nem segíti elő jelentősen a részmunkaidős foglalkoztatottságot, holott ezzel nagymértékben javítható lenne a foglalkoztatási ráta. Az Eurostat 2011-es adatai szerint Magyarországon a munkaképes népesség 60,7 százaléka dolgozik, míg a szomszédos Ausztriában ez az arány 75,2 százalékot tesz ki. Az EU 27 átlagát tekintve is alacsonynak számít a foglalkoztatottság, hiszen a tagállamokban a munkaképes lakosság 68,6 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel. Ausztriában a népesség 25,2 százaléka dolgozik részmunkaidőben, míg Magyarországon csak 6,8 százalék. Ennél rosszabb aránnyal a környező országokban csak Szlovákia rendelkezik, ahol a dolgozók 4,1 százalékát alkalmazzák ilyen formában.
Jelentős változásként említhető az az új rendelkezés, amely szerint az a munkavállaló is – szigorú feltételek betartása mellett – elbocsájtható, aki szülési szabadságról tér vissza. Korábban a munkavállaló a gyerek három éves koráig teljes védelmet elvezett. A módosításnak köszönhetően ugyanakkor az alkalmazott kérheti a napi munkaidő felezését; a munkáltató ebben az esetben köteles részmunkaidőben foglalkoztatni a munkavállalót, az őt megillető járandóság folyósítása mellett.
A határozatlan idejű munkaszerződés felmondása esetén továbbra is indokolni kell a munkaviszony megszüntetését, ugyanakkor a táppénz a jövőben már nem nyújthat védelmet azok számára, akik egy esetleges elbocsájtást szeretnének elkerülni, ugyanis az új szabályok szerint a betegszabadság alatt is lehetőség van felmondani a munkavállalónak. A felmondási idő azonban csak a betegszabadság végén kezdődhet. A dolgozónak a felmondás jogellenességre való hivatkozással lehetősége van pert indítani, ugyanakkor a korábbi gyakorlattal ellentétben ilyenkor már nem a bírósági eljárás teljes idejére kapja a rendes fizetését, hanem legfeljebb 12 hónapra.
Bár a magyar rendelkezések nem térnek el jelentősen az uniós gyakorlattól, több olyan ország van Európában, ahol a munkatörvénykönyv ugyanazon szempontokat vizsgálva megengedőbb, vagy esetleg szigorúbb, mint a magyarországi. Ausztriában a védett körhöz tartozók kivételével a határozatlan időre szerződtetett alkalmazottaktól is indoklás nélkül lehet megválni, míg Németországban a munkavállalók elbocsátását csak különféle szociális szempontok figyelembe vételével, indoklással lehet megvalósítani. Lengyelországban továbbra sem lehet felmondani a kismamáknak a gyerek három éves koráig, Szlovákiában és Csehországban pedig a gyermek 15 éves koráig a teljes munkaidejű foglalkoztatása helyett részmunkaidős foglalkoztatást igényelhet a munkavállaló.
